Mélyrepülés

Jó reggelt kívánok. Mert így illik. Igaz, délelőtt 11 óra van, de kit érdekel? Állítólag vannak országok tőlünk kicsit nyugatabbra, ahol még délben sem néznek rád furán, ha így köszönsz. Itt meg úgy is mindegy: ha köszönsz, ha nem, bármilyen formulát használj is, úgyis megkapod a ferde pillantásokat.  Mindegy, igazából nem is erről akartam írni. Most egy olyan tapasztalatomat osztanám meg, ami valószínűleg nem csak engem érint, engem viszont annyira, hogy szó szerint az életkedvem is elmegy - nincs orvosom harmadik éve, így a pánikos, szorongó, egyéb gondolataim csak jönnek, tehát megpróbálom kiömleszteni őket, hátha segít...  Játék. Rólam annyit, hogy túl az x-edik x-en is még szeretek - szeretnék - játszani. A szó egyszerű, gyermeki értelmében. Egyke voltam, beteges, közösségbe nem engedett gyerek, a szocializáció azon módjával formálva, ami tanyán élve, női szülőm által megengedett volt. Az "anya" szót nem használnám, ennek oka egyszer majd egy (vagy sok) másik bejegyzés t